Akromegália és gigantizmus

A növekedési hormon szerepének áttekintése

Mi is az az akromegália és a gigantizmus?

Akromegália és gigantizmus: Mi a különbség?

Akromegália és gigantizmus: Mi a kórképek mögött megbúvó ok?

Akromegália és gigantizmus: Mik a tünetei?

Akromegália és gigantizmus: A kórképek felismerése

Akromegália és gigantizmus: Mi a terápia?

A növekedési hormon szerepének áttekintése

A növekedési hormon (GH, growth hormone) egy olyan peptidhormon, amelyet az agyalapi mirigy termel. Fő funkciója a növekedés és a fejlődés elősegítése, különösen gyermekkorban és serdülőkorban. A GH serkenti a sejtek növekedését, szaporodását és regenerálódását, ami a testmagasság, a csontok, és az izomtömeg növekedését eredményezi.

A növekedési hormon hatása nem korlátozódik a növekedésre; szabályozza a szervezet anyagcseréjét is, beleértve a fehérjék szintézisét, a zsírok lebontását (lipolízis) és a vércukorszint szabályozását. Fontos szerepet játszik az izomzat fenntartásában, a szövetek gyógyulásában, és az immunrendszer támogatásában is.

Mi is az az akromegália és a gigantizmus?

Az akromegália és a gigantizmus két olyan rendellenesség, amelyek a növekedési hormon túlzott termelődéséből adódnak, de eltérő életkorban jelentkeznek, és különböző tüneteket okoznak.

Az akromegália felnőttkorban alakul ki, amikor a csontok növekedési zónái már zártak, ezért a testmagasság nem nő tovább. Ehelyett a csontok, különösen az arc, a kéz és a láb csontjai megvastagodnak. Az akromegáliában szenvedők jellemző tünetei közé tartozik a kéz és a láb méretének megnövekedése, a kiemelkedő arcvonások, mint például a megnagyobbodott állkapocs és orr, valamint az ízületi fájdalmak. A betegség gyakran az agyalapi mirigyben található daganat, egy adenoma miatt alakul ki, amely túl sok növekedési hormont termel. Az akromegália tünetei fokozatosan alakulnak ki, ami miatt sok esetben csak későn ismerik fel.

A gigantizmus ezzel szemben gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkezik, amikor a csontok növekedési zónái még nyitottak. Ennek következtében gigantizmus esetén a testmagasság kórosan megnő, és a gyermekek rendkívül magasra nőnek, gyakran aránytalanul hosszú végtagokkal. A gigantizmus oka szintén gyakran az agyalapi mirigy adenómája, amely túlzott mennyiségű növekedési hormont termel, ami serkenti a csontok hosszanti növekedését. A gigantizmus során a beteg jelentős magassága és hosszú végtagjai gyakran már gyermekkorban szembetűnőek.

Mind a gigantizmus, mind pedig az akromegália komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, ha nem kezelik megfelelően. A gigantizmus és az akromegália kezelése általában a hormontermelést szabályozó gyógyszerekből, valamint a daganat műtéti eltávolításából állhat. Az időben történő felismerés és kezelés alapvető a beteg életminőségének javítása és a hosszú távú szövődmények megelőzése érdekében.

Akromegália és gigantizmus: Mi a különbség?

Az akromegália és a gigantizmus közötti fő különbség az életkorban és a testre gyakorolt hatásukban rejlik. A gigantizmus és az akromegália is a növekedési hormon (GH) túltermelődésének következménye, de eltérő módon és időben jelentkeznek.

Akromegália

• Életkor: Az akromegália felnőttkorban alakul ki, amikor a csontok növekedési zónái (epifízis lemezei) már bezárultak.
• Hatás a testre: Mivel a csontok már nem tudnak hosszabbodni, a növekedés helyett a csontok megvastagodnak, és a lágyrészek (például a bőr, ízületek) is megnagyobbodnak. Jellemző tünetek közé tartozik a kéz- és lábméret növekedése, a "kiálló testrészek" növekedése, az arcvonások durvulása (pl. megnagyobbodott állkapocs, orr), valamint belső szervek megnagyobbodása.
• Tünetek: A tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki, és gyakran csak évekkel a betegség kezdete után ismerik fel. Ezek közé tartozik a fejfájás, ízületi fájdalom, látásromlás, és az általános gyengeség.

Gigantizmus

• Életkor: A gigantizmus gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkezik, amikor a csontok növekedési zónái még nyitottak.
• Hatás a testre: A növekedési hormon túltermelődése ebben az időszakban a csontok hosszanti növekedését serkenti, ami extrém magasságnövekedéshez, vagyis gigantizmus kialakulásához vezet. A végtagok különösen hosszúak lehetnek, és a test általános mérete is aránytalanul nagy lehet.
• Tünetek: A gigantizmus tünetei már gyermekkorban vagy serdülőkorban feltűnőek, hiszen a gyermek rendkívül gyorsan növekszik, és jóval magasabb lehet kortársainál. A rendszeres védőnői vagy iskolaorvosi vizsgálatokon lehet először szembetűnő, ugyanis ott mindig végeznek magaságvizsgálatot. A gyerekek számos paraméterét -köztük a magasságukat is- úgynevezett percentilis görbe segítségével ábrázolják, és elemzik az orvosok, hogy a normál tartomanyban van-e, esetleg az alatt, vagy afölött. Ebben az esetben például a magasság a görbe normál tartománya fölött lesz.

Kiemelve a legfontosabb külöbségeket:

• Életkorbeli különbség: A gigantizmus gyermekkorban kezdődik, amikor a növekedési zónák még nyitottak, míg az akromegália felnőttkorban jelentkezik, amikor ezek a zónák már bezárultak.
• Testre gyakorolt hatás: A gigantizmus rendkívüli magasságnövekedést okoz, míg az akromegália a csontok és szövetek megvastagodását, és a kiálló testrészek növekedését eredményezi.

Akromegália és gigantizmus: Mi a kórképek mögött megbúvó ok?

Az akromegália és a gigantizmus mögött álló fő ok az agyalapi mirigy (hipofízis) által termelt növekedési hormon (GH) túlzott mennyiségű termelődése. Az esetek túlnyomó többségében ezt a túltermelést egy hipofízis adenoma, egy jóindulatú daganat okozza, amely a mirigy hormontermelő sejtjeiből alakul ki.

Hipofízis adenoma

• Mi is az?: A hipofízis adenoma az agyalapi mirigyben kialakuló jóindulatú daganat, amely hormontermelő sejteket tartalmaz. Amikor ezek a sejtek a növekedési hormon termeléséért felelnek, a daganat fokozott GH-termelést eredményez, ami a gigantizmus vagy akromegália kialakulásához vezet.

Egyéb okok

Bár a hipofízis adenoma a leggyakoribb ok, ritkán más tényezők is vezethetnek GH túltermeléshez:

• Ectopiás GH-termelés: Ritkán előfordulhat, hogy más szervekben, például a hasnyálmirigyben vagy a tüdőben található daganatok is GH-t termelnek.
• Genetikai tényezők: Bizonyos genetikai mutációk is hozzájárulhatnak a növekedési hormon túltermelődéséhez és így a gigantizmus vagy az akromegália kialakulásához, például a családi izolált akromegália vagy a többszörös endokrin neoplázia (MEN) szindróma esetében.

Az akromegália és a gigantizmus hátterében álló fő ok tehát a növekedési hormon túlzott termelése, amelyet leggyakrabban egy jóindulatú hipofízis adenoma okoz. Az, hogy ez a GH túltermelés gyermekkorban vagy felnőttkorban következik be, határozza meg, hogy gigantizmus vagy akromegália alakul-e ki.

Akromegália és gigantizmus: Mik a tünetei?

Ha a növekedési hormon túltermelése a növekedési zónák lezárása előtt, azaz gyermekkorban alakul ki, gigantizmus lesz az eredménye. A hosszú csöves csontok hatalmas mértékben megnövekednek, és a beteg szokatlanul magas testalkatú lesz, karjai és lábai megnyúlnak. A gigantizmus következtében a pubertás késhet, és a nemi szervek fejlődése elmaradhat a szokásostól.

A legtöbb esetben azonban a növekedési hormon túltermelése 30 és 50 éves kor között kezdődik, jóval azután, hogy a csontok növekedési zónái lezárultak. Felnőttekben – ahogyan korábban kifejtésre került – a nagy mennyiségű növekedési hormon akromegália kialakulásához vezet. Akromegália esetén a csontok inkább deformálódnak és nem megnyúlnak. Mivel akromegália során a változások lassúak, általában évek telnek el az akromegália állapotának felismeréséig.

Akromegália során a beteg arcvonásai eldurvulnak, a kézfej és a lábfej megduzzad. A hétköznapokban ezt a változást úgy lehet észlelni, hogy a beteg például nagyobb gyűrűre, kesztyűre, cipőre és kalapra van szüksége. Az állkapocscsont megnövekedésével az állkapocs előreugorhat (prognathia). A gégeporcok megvastagodhatnak, így a beszédhang mélyebbé, rekedtebbé válik. A bordák is megvastagodhatnak, így a mellkas hordó alakú formát vehet fel. Gyakori az ízületek fájdalma, és az idő előrehaladtával degeneratív artritisz, az ízületeket roncsoló gyulladásos folyamat is kialakulhat.

Mind gigantizmus, mind akromegália esetén előfordulhat a nyelv megnagyobbodása (macroglossia), és a barázdáltság kifejezettebbé válhat. A bőr megvastagodásával a testszőrzet is megerősödik, és típusos esetben sötétebbé válik. A bőrben lévő faggyú- és verejtékmirigyek is megnagyobbodnak, ami fokozódó izzadást és gyakran kellemetlen testszagot eredményez. Általában a szív is megnövekszik, és a szívfunkció oly mértékben romolhat, hogy akár szívelégtelenség is felléphet. A betegek időnként a karokat és a lábakat érintő különös és zavaró érzetekről, valamint izomgyengeségről számolnak be, amelynek hátterében az áll, hogy a növekvő szövetek nyomást gyakorolnak az idegekre. A szemet az aggyal összekötő idegpályák is nyomás alá kerülhetnek, így romlik vagy elveszhet a látás, különösen a külső látótér területén. Az agyra kifejtett nyomásfokozódás súlyos fejfájást válthat ki.

Az akromegália esetén a nők döntő többségénél rendszertelenné válik a menstruációs ciklus. Néhány nőnél a tejelválasztás is megindulhat (galaktorrea), annak ellenére, hogy nem szoptatnak; ez a növekedési hormonnak a túltermelése miatt, vagy mert egyidejűleg a prolaktin szintje is megemelkedik. Az akromegáliás férfiak közel harmadának erekciós zavara van (impotencia). Egyes betegségek kockázata megnő akromegália esetén, ilyen például a diabétesz mellitusz, a magas vérnyomás (hipertónia), a szívelégtelenség, az alvási apnoe és bizonyos daganatok, különösen a vastagbél daganatok, amelyek később rákosan el is fajulhatnak. A nem kezelt akromegáliás beteg várható élettartama az egészségesekhez képest rövidebb.

Akromegália és gigantizmus: A kórképek felismerése

Gyermekkorban a hirtelen felgyorsult növekedés először nem mindig tűnik kórosnak, így a gigantizmus kezdeti szakasza könnyen figyelmen kívül maradhat. Végül azonban világossá válik, hogy a növekedés kórosan fokozott, és a gigantizmus egyértelmű jelei kezdenek megjelenni.

Felnőttkorban a növekedési hormon magas szintje akromegália megjelenését okozza, amely lassan kialakuló elváltozásokat eredményez. Emiatt az első tünetek jelentkezése és a diagnózis felállítása között akár több év is eltelhet. Régebbi fényképek segíthetnek az akromegália diagnózisának felállításában, mivel azok megmutathatják a fokozatosan kialakuló arcvonásbeli változásokat. A koponya röntgenfelvételén a csontok megvastagodása és az orrmelléküregek megnagyobbodása látható, míg a kézfej röntgenfelvételén az ujjbegyek alatt a csontok kiszélesedtek, és a csontokat körülvevő szövetek megduzzadtak. Az akromegáliában szenvedőknél emelkedett vércukorszint és magasabb vérnyomás is előfordulhat.

A gigantizmus és az akromegália során a kórismét a vérben megnövekedett növekedési hormon és inzulin-szerű növekedési faktor-I (IGF-I) szint bizonyítja. Mivel a növekedési hormon rövid idő alatt, nagy mennyiségben szabadul fel, és a növekedési hormon szintje még akromegália nélkül is jelentősen ingadozhat a nap folyamán, egy egyszeri magas növekedési hormon szint még nem bizonyítja a kórismét. Az orvosnak olyan szert kell adnia, mely normális körülmények között lecsökkenti a növekedési hormon szintjét, ez leggyakrabban valamilyen glukóztartalmú ital (orális glukóztolerancia teszt). Ezzel kimutatható, hogy a normális szintcsökkenés nem következik be, ami megerősíti az akromegália diagnózisát. Ha az akromegália tünetei nyilvánvalóak, az IGF-I szintje magas, vagy az agyalapi mirigyben daganatot sikerült kimutatni, erre a vizsgálatra nincs szükség.

Általában indokolt komputertomográfiás (CT) vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatot végezni az akromegália és gigantizmus diagnózisának pontosítása érdekében, hogy az agyalapi mirigyben lévő esetleges kóros növekedést felismerjék. Mivel az akromegália és gigantizmus legtöbbször már évek óta fennáll, a képalkotó vizsgálatok a diagnózis idején gyakran kimutatják a daganatot.

Akromegália és gigantizmus: Mi a terápia?

A növekedési hormon túltermelését leállítani vagy csökkenteni nem egyszerű feladat, különösen az akromegália és a gigantizmus esetében. Éppen ezért szükség lehet mind a sebészi beavatkozásra, mind besugárzásra vagy gyógyszeres kezelésre is.

Ha az akromegáliát daganat okozza, az elsőként választandó kezelés a sebészi beavatkozás, mely gyakorlott sebész kezében kis kockázatú. A daganat méretének csökkenésével azonnal lecsökken az akromegáliát okozó növekedési hormon termelődése is, és általában nem alakul ki más agyalapi hormon elégtelensége. Sajnos a daganatok egy része a felismerés időpontjában már nagy méretet ér el, ezért a sebészi kezelés önmagában nem biztos, hogy elégséges az akromegália vagy gigantizmus esetében. Gyakran választják a besugárzást további kezelésnek, főleg abban az esetben, ha a műtétet követően a daganatnak még jelentős része maradt meg, és az akromegália tünetei még fennállnak.

A radioterápia során nagyenergiájú besugárzást alkalmaznak, amely kevésbé roncsol, mint a műtét. Ezzel a kezeléssel azonban néha évek során alakul csak ki a kívánt hatás, és mivel az ép szövetek is károsodhatnak, gyakran egyéb agyalapi hormonok termelése is lecsökken, amit az akromegália és gigantizmus kezelésében is figyelembe kell venni. Célzottabb besugárzási módszerek alkalmazásával, mint a sztereotaktikus sugársebészet, próbálnak gyorsabb eredményt elérni, és megkímélni az ép agyalapi mirigy szöveteket.

Gyógyszeres kezeléssel is el lehet érni a növekedési hormon szintjének csökkenését az akromegália és gigantizmus esetén. Időnként a bromokriptin vagy más dopamin agonista szer kedvező hatással bírhat. A leghatékonyabb gyógyszerek azonban a szomatosztatin származékai, mivel normális körülmények között ez a hormon gátolja a növekedési hormon termelését és elválasztását. Ezek közé a gyógyszerek közé tartozik az oktreotid és a hozzá hasonló újabb, hosszú hatású szerek, amelyeket elég havonta egyszer adni. Ezek a gyógyszerek sok betegben eredményesen befolyásolják az akromegália és gigantizmus tüneteit, amennyiben folyamatosan alkalmazzák őket, de az alapelváltozást nem szüntetik meg. Használatukat korlátozza, hogy injekció formájában kell adni őket, és sokba kerülnek. Ez a helyzet azonban változhat azzal, hogy egyre hosszabb hatású szerek készülnek és az elérhetőségük is javulhat a későbbiekben. Jelenleg is számos új növekedési hormont gátló gyógyszer kifejlesztése folyik az akromegália és gigantizmus kezelésére.

Téma szakértői

Dr. Borus Hajnal

endokrinológus, belgyógyász, diabetológus

Dr. Mutnéfalvy Zoltán

endokrinológus, belgyógyász

Dr. Fövényi József PhD

diabetológus, belgyógyász, endokrinológus, obezitológus

---